A náci Németország volt az a [totalitárius] rendszer,
amely Németországot, a Németország által annektált országokat és régiókat,
valamint a Németország által megszállt országokat irányította a második
világháború alatt, 1933. január 30., amikor Adolf Hitlert Németország
kancellárjává nevezték ki, és 1945. május 8. között, amikor Németország megadta
magát az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió vezette
szövetséges csapatoknak.
A náci Németország egyik központi aspektusa rasszista ideológiája volt,
különösképpen virulens [antiszemitizmusa], amely azon az elgondoláson alapult,
hogy a német vagy árja faj minden másnál jobb, és hogy a zsidók és bizonyos más
csoportok, mint pl. a romák és a szintók beszennyezik és fenyegetik a német
társadalmat. Ez annak ellenére történt, hogy e csoportok tagjai, különösen a
német zsidóság hozzájárultak a német társadalom minden aspektusához. A német
társadalom „megtisztítására” irányuló erőfeszítéseik során a nácik ezreket
üldöztek szexuális irányultságuk vagy testi és szellemi fogyatékosságuk miatt,
a mintegy hatmillió európai zsidó meggyilkolása mellett.
[totalitárius – a lakosság létezésének minden aspektusát ideológiai elvek
szerint igyekszik ellenőrizni.]
[antiszemitizmus – zsidógyűlölet. Ennek meghatározására irányuló erőfeszítések
továbbra is ellentmondásosak, azonban a kormányok és más szervezetek széles
körben használják a *Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség* meghatározását
és példáit.]
