Nicholas Winton (1909–2015) tőzsdeügynök volt, aki a londoni West Hampsteadben született. Szülei német-zsidó származásúak voltak, de úgy döntöttek, hogy fiukat megkeresztelik az anglikán egyházban. 1938 decembere és 1939 szeptembere között Winton barátaival és kollégáival dolgozott Prágában és Londonban, hogy megszervezzék az 1939 márciusi német inváziót követően Csehszlovákiában alkalmazott náci faji megkülönböztetésen alapuló törvények által fenyegetett gyermekek szállítását és fogadását.
Wintont barátja, Martin Blake, a Westminster School tanára és a Csehszlovákiai Menekültügyi Bizottság tagja kérte, hogy utazzon Prágába. Blake bemutatta Wintont Doreen Warinernek, aki megmutatta Wintonnak a túlzsúfolt menekülttáborokat. A szállodai szobájából dolgozó Winton jelentkezéseket gyűjtött, és gyakran petíciókat hallgatott borotválkozás közben. Gyerekek nevével tért vissza Londonba, estéit és hétvégéit pedig pénzgyűjtéssel és nevelőszülők toborzásával töltötte. Úgy vélte, hogy a nácik hamarosan betörnek Csehszlovákiába, igaza is lett – ezzel megszegték az 1938. szeptemberi müncheni egyezményt.
Az első prágai gyermekút 1939. március 14-én, éppen egy nappal azelőtt történt, hogy a Harmadik Birodalom megtámadta Csehszlovákiát. Erre légi úton került sor, amelynek eredményeként Csehország Németország része lett és egy szlovák bábállamot hoztak létre. Március és augusztus között Winton és társai további hét vasúti utat szerveztek. Az utolsó turnus 1939. augusztus 2-án, egy hónappal a második világháború kitörése előtt indult Prágából.
Winton munkássága az 1980-as évek végéig nagyrészt ismeretlen volt, amikor felesége, Grete talált egy jegyzetfüzetet, amelyben annak a 669 gyermeknek az adatai találhatók, akiknek segített. 1988-ban a BBC That’s Life című műsorának egyik epizódja bemutatta Wintont azoknak, akiknek segített, valamint felhívta a brit társadalom figyelmét is a történekre. Wintont 2002-ben lovaggá ütötték az emberiség szolgálatáért. Arra a kérdésre, hogy miért döntött oly sok ember megmentése mellett, azt állította, hogy valamit egyszerűen tenni kellett. Doreen Wariner 1938-as prágai szavait idézte fel: „Ha bármit tenni lehet, próbálja meg és tegye meg.” Wanton 2015-ben hunyt el, 106 éves korában.
