Mordechai Anielewicz Varsóban született 1919-ben vagy 1920-ban. Tizenéves korában tevékenykedett a cionista ifjúsági mozgalomban, a Hashomer Hatzairben. Amikor kitört a háború, a mozgalom számos fiataljával együtt aktívan fellépett az ellenállásban, kezdetben illegális bevándorlást szervezett a szovjet megszállás alatt álló Litvániából a Palesztin Mandátumba. Miután a szovjet hatóságok letartóztatták, önként jelentkezett Hashomer Hatzair-aktivisták toborzására a németek által megszállt területeken. Sok más fiatallal együtt körbejárta Lengyelországot, híreket gyűjtött és segített egy ellenálló újság kiadásában.
Anielewicz már 1941 júniusában elkezdett fegyveres ellenállási mozgalmat szervezni a varsói gettóban, miután meghallgatta az Einsatzgruppen zsidók tömeggyilkosságáról szóló első jelentéseit. A gettóban sokan ellenezték, akik úgy vélték, hogy a fegyveres ellenállásnak elfogadhatatlan következményei lesznek a gettó legkiszolgáltatottabb lakói számára. Az 1942 nyarán zajló náci deportálásokat követően a gettó szinte minden gyermekét és idős emberét meggyilkolták Treblinkában. A gettóban maradt 60 000 zsidó többnyire fiatal felnőtt volt, aki rájött, hogy pusztulás vár rájuk függetlenül attól, hogy harcolnak-e vagy sem. 1942 novemberében különféle zsidó ellenálló csoportok beolvadtak a ZOB-ba (Zydowska Organizacja Bojowa: Zsidó Harcszervezet), amelyet Anielewicz vezetett.
Az 1943 eleji kezdeti összecsapásokat követően a ZOB az április előtti időszakot arra fordította, hogy a lehető legjobban felkészülhessen egy elmérgesedett helyzetre. 1943. április 19-én a németek megkísérelték megkezdeni a végső deportálást. Az elkövetkező három hétben a ZOB épületről épületre harcolt, így arra kényszerítette a nácikat, hogy erősítést hívjanak a gettóba, és a földdel tegyék egyenlővé azt. A ZOB központját 1943. május 8-án semmisítették meg. Anielewiczet a ZOB szinte teljes vezetésével együtt megölték. Utolsó ismert levelében a felkelést egyszerűen a zsidó ellenállás reményeinek megvalósításaként magyarázta: „Életem álma vált valóra. Saját szememmel láttam a zsidók ellenállásának nagyságát és dicsőségét a gettóban.”
