Szenes Hanna magyar zsidó nő volt, aki 1944 márciusában önként jelentkezett, hogy ejtőernyővel a megszállt Európában landoljon és megszervezze a fegyveres ellenállást. Röviddel azután, hogy belépett Magyarországra, elfogták és 1944 novemberében kivégezték.
Szenes egy gazdag és asszimilált budapesti zsidó családban született 1921 júliusában. A világi oktatása során tapasztalt antiszemitizmusát követően cionista lett, és 1939-ben a Palesztin Mandátumba emigrált. 1941-ben csatlakozott a Caesarea melletti Kibbutz Sedot Yamhoz, miután befejezte a mezőgazdasági tanulmányait.
1943-ban a Zsidó Ügynökség tisztviselői megkeresték az európai ellenállási mozgalmak támogatása miatt. 1944 januárjában elvégezte az ejtőernyős-tanfolyamot, és március közepén megérkezett a megszállt Jugoszláviába. Júniusban, a magyar határ átlépését követően szinte azonnal letartóztatták, és Budapesten fogva tartották. Annak ellenére, hogy a hatóságok letartóztatták édesanyját, Szenes nem tört meg, dacos beszédet mondott novemberi perén. Halálra ítélték, és megtagadta a kegyelemért való könyörgést. 1944. november 7-én sortűzzel végezték ki: csupán 23 éves volt.
A háborút követően Szenes központi figurává vált Izrael új államának panteonjában. 1950-ben maradványait Budapestről a jeruzsálemi Herzl-hegyre szállították. 1944 májusában Jugoszláviában írt verse, a „Boldog a gyufa” izraeliek nemzedékei számára ismerős:
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog.
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból.
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.
