Abba Kovner (1918–1987) és Vitka Kempner (1922–2012) mindketten a Ha-Shomer ha-Za'ir cionista ifjúsági mozgalom vilniusi csoportjának vezetői voltak. Vitka a lengyelországi Kaliszban született, de 1939-ben a német megszállást követően a szovjetek által megszállt Litvániába menekült. Kovner a krími Szevasztopol városában született, de Vilniusban járt középiskolába.
1941 őszén, a Szovjetunió német megszállását követően a nácik két gettót hoztak létre Vilniusban. Röviddel ezután kezdődött a zsidók sortűz általi tömeges kivégzése Ponaryban. A gyilkosságokról szóló pletykák elérték a gettót, Kempner és Kovner pedig elkezdték az ifjúsági csoportot partizáncellává alakítani. Kempner vállalta a csoport első fegyveres ellenálló műveletét, bombát csempészett ki a gettóból, hogy felrobbantson egy vasútvonalat.
1941-ben Kovner meggyőződött arról, hogy a ponary-i sortüzek az európai zsidók kiirtására irányuló német terv részét képezik. 1941. december 31-én Kovner, Kempner és a futár Tosia Altman felolvasta a ma már híres kiáltványt, amelyben felszólította a vilniusi gettó zsidóit, hogy ne menjenek birka módjára a mészárszékre. Ez a náci népirtási terv egyik legkorábbi értékelése volt, és segített egyesíteni a vilniusi ellenállást az Egyesült Partizánszervezetben.
Kovner és Kempner azonban nem tudta meggyőzni a vilniusi gettó sok lakóját, hogy távozzanak az 1943. szeptemberi végleges felszámolás előtt. A következő kilenc hónapban a „bosszú angyalai” néven ismert partizáncsoport sikeres kampányt folytatott a németek ellen. Becslések szerint 212 németet öltek meg és 71 zsidót mentettek meg.
Kovner és Kempner visszatért Vilniusba, miután a Vörös Hadsereg 1944 júliusában felszabadította. A tömeges gyilkosságok és pusztítások miatt felbuzdulva azt tervezték, hogy bosszút álljanak a németeken egy hadifogolytábor kenyérellátmányának megmérgezésével. Együtt dolgoztak a Brichah ellenálló szervezettel a túlélők becsempészésén a Palesztin Mandátumba, mielőtt Kovner és Kempner 1946-ban összeházasodtak. Nem sokkal házasságuk után maguk is emigráltak a Palesztin Mandátumba.
Miután 1948-ban csapatokat vezetett az izraeli szabadságharcban, Kovner ünnepelt író és költő lett. Vallomás tett Adolf Eichmann perében 1961-ben és felolvasta a Vilniusi kiáltványt. Kovner Abba 1987-ben halt meg. Vitka Kempner 2012-ben hunyt el.