A Reinhard-hadművelet zsidók megsemmisítését foglalta magában Lengyelország azon területein, amelyeket nem csatoltak Németországhoz, elsősorban Treblinka, Sobibór és Bełżec megsemmisítő központjaiban. 1941 végén kezdeményezték, de Reinhard-hadműveletre nevezték át Reinhard Heydrich, a náci „végső megoldás” 1942 tavaszán meggyilkolt fő kitervelőjének tiszteletére. Bełżecben 1942 márciusától decemberig, Sobibórban 1942 májusától 1943 októberéig, és Treblinkában 1942 júliusától 1943 októberéig hajtottak végre megsemmisítő műveleteket. A Reinhard-hadművelet 1943 novemberében ért véget a 42 000 zsidó halálával végződő úgynevezett Erntefest (szüreti fesztivál) hadművelettel. Összességében a United States Holocaust Memorial Museum becslése szerint a Reinhard-hadművelet mintegy 1,7 millió zsidót és ismeretlen számú nem zsidó lengyel, romát és szovjet hadifogoly halálához vezetett.
Ezenkívül számos kényszermunkatábor, köztük Trawniki, Budzyn és Poniatowa is része volt a Reinhard-hadműveletnek, csakúgy, mint a Majdanek-tábor, mielőtt hivatalosan átalakították koncentrációs táborrá.
A Reinhard-hadművelet táborai szén-monoxid-gázt használtak az áldozatok megsemmisítésére, bár Majdaneken a Zyklon–B-t használták, Trawniki és Budzyn kényszermunkatáboraiban pedig munkával és sortűzzel végeztek a zsidókkal.
A Reinhard-hadműveletet a kezdetektől 1943 végéig Odilo Globocnik, a lublini körzet SS- és rendőri vezetője felügyelte. A táborok építését és vezetését Christian Wirths felügyelte, aki, mint sok más személy a Reinhard-hadműveletben, jelentős szerepet játszott az eutanázia-programban.
A Reinhard-hadművelet végét követően a Treblinkában, Bełżecben, Sobibórban és Chelmnóban lévő táborokat lebontották, a földet felszántották, és lengyel gazdák kezdték megművelni a földet. Ma ezeken a helyszíneken emlékművek állnak.
