Mauthausen koncentrációs és munkatábor volt, amelyet Ausztria 1938-as Németországhoz való csatolását követően hoztak létre. A tábor központi jellemzője egy kőbánya volt, amelyben a foglyokat munkára kötelezték. A kőfejtőbe vezető út a kínzás és a halál eszközei voltak: azokat, akik már nem bírták az elviselhetetlen terheket, a kőfejtő tetejéről lelökték.
A háború előrehaladtával Mauthausen a bűnözőkből és olyan személyek táborává vált, akik elvi okokból szálltak szembe a náci rezsimmel: Jehova tanúit és a vallási meggyőződésből ellenállókat küldték a táborba. 1940 áprilisában a francia Vichy több ezer menekültet adott át a spanyol polgárháborúból: nagy részüket, legalább 7000-et Mauthausenben börtönözték be. Körülbelül 90 000 ember halt meg Mauthasenben, közülük legalább 14 000 zsidó.
A háború későbbi szakaszaiban Mauthausen több ezer olyan fogoly célállomása volt, akiket keletről evakuáltak a halálmenetek során. Mauthausent az amerikai csapatok 1945. május 5-én szabadították fel, két nappal azután, hogy az SS utolsó tagjai elmenekültek. Ma egy múzeumnak és emlékműnek ad otthont.
