Theresienstadt a gettó és a koncentrációs tábor kombinációja volt a csehországi és morvaországi birodalmi protektorátusban – a mai Cseh Köztársaságban. 1941 novemberétől 1945 májusáig három és fél évig működött.
Tranzittábornak szánták azon zsidók számára, akiket Auschwitz megsemmisítő táboraiba és más helyekre küldtek tovább. Emellett számos nemzetközi hírnévvel rendelkező zsidó politikust és művészt is fogvatartottak Theresienstadtban. Ez azt jelentette, hogy az ott tartottak kulturális és oktatási élete kivételesen gazdag volt.
Különösen figyelemre méltó a tömeggyilkosságok elrejtésében játszott szerepe miatt. A nácik egy olyan népesség megőrzésére hívták fel a figyelmet, amely nagyrészt a nagyon fiatalok és az idős, munkaképtelen emberek között oszlik meg, annak bizonyítékául, hogy nem minden zsidót deportáltak megsemmisítésre és kényszermunkára. Ez 1944-ben érte el tetőpontot, amikor a Nemzetközi Vöröskereszt meglátogathatta és megvizsgálhatta a helyszínt. A táborról propagandafilm is készült, amelyet a Vöröskereszt elé tártak, „A Führer várost ad a zsidóknak” címmel.
Valójában a Theresienstadtba deportált mintegy 140 000 zsidóból csaknem 90 000-et deportáltak a halálba keletre, és további 33 000-en magukban a táborban haltak meg, főleg éhezés, alultápláltság és betegségek miatt.
