A szervezett fegyveres ellenállás az egyik legfontosabb módja volt a náci üldöztetés elleni szembeszegülésnek a németek által megszállt Európában.
A zsidók Kelet-Európa elfoglalt területein több mint 100 gettóban hoztak létre fegyveres ellenállási csoportokat. A csoportok szervezői fiatal férfiak és nők voltak, akik nem akarták hagyni, hogy a németek meghatározzák, mikor és hogyan öljék meg őket. A zsidó ifjúsági mozgalmak – különösen Hashomer Hatzair – meghatározó szerepet játszottak ezen ellenállási csoportok létrehozásában.
A felkelések megszervezésén túl a zsidó ellenálló csoportok segítették a zsidókat a gettókból való menekülésben, és ahol lehetséges, a partizáncsoportokhoz való csatlakozásban, hogy harcba szálljanak a németek és szövetségeseik ellen.
Néhány gettóban és több táborban fegyveres felkelések voltak, köztük Treblinkában, Sobibórban és Auschwitzban. Ezek közül a leghíresebb a varsói gettófelkelés volt, amely során a gettó harcosai 1943 áprilisától 1943. május 16-ig közel egy hónapig visszatartották a környező német csapatokat.
