A hollandiai Westerborkban található tábor leginkább végső megoldásban játszott tranzittábor szerepéről volt ismert 1942-től. Ez volt a kiindulási pont több ezer holland zsidó számára, akik 1942 és 1944 között érkeztek haláltáborokba.
Westerborkot eredetileg a holland kormány hozta létre 1939-ben a náci Németországból érkező menekültek elszállásolására. 1942 júliusától az SS tranizttáboraként (Durchgangslager) működött. Az első járatok, 2030 zsidóval a fedélzeten, 1942. július 15–16-án Westerborkból Auschwitzba indultak. Július 17-én érkeztek meg. Az Auschwitz-krónika azt írja, hogy az érkezéskor 449 deportált személyt öltek meg.
1942 októberétől a tábort SS-Obersturmführer Albert Konrad Gemmeker vezette. Ütemtervet alakított ki, minden kedden deportálásokra került sor. 1942 júliusa és 1944 szeptembere között 103 járat hagyta el Westerborkot 97 776 deportálttal. Ezek úti célja Auschwitz, Sobibór, Terezín/Theresienstadt és Bergen-Belsen volt. 1944. május 19-én 245 szintót és romát is deportáltak Auschwitzba Westerborkból.
Westerbork volt Anne Frank és a Prinsengracht 263. szám alatt található „Hátsó traktus” lakói kezdeti úti célja is. Westerborkban szeptember 3-ig maradtak, ezután Auschwitzba deportálták őket. A Prinsengracht minden lakóját Otto Frank kivételével a következő hat hónapban különféle táborokban ölték meg: Anne és nővére, Margot egyaránt tífuszban haltak meg Bergen-Belsenben 1945 márciusában.
