Az 1938. júliusi eviáni konferencián nem sikerült érdemi eredményt elérni, mert az országok nem voltak hajlandók megtámadni a belföldi ellenzéket, vagy más külpolitikai következményeket kockáztatni a bevándorlási kvóták bővítése miatt. Az egyetlen ország, amely intézkedett – a Dominikai Köztársaság – túl kicsi volt ahhoz, hogy elfogadja a több ezer menekült töredékét, akik kétségbeesetten próbálták elhagyni Németországot és Ausztriát.
A konferenciát 1938 márciusában Franklin Roosevelt amerikai elnök hívta össze, ezzel nagy örömet kiváltva az amerikai zsidók körében. A konferencia előkészületeinek folyamán azonban világossá vált, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok nem támogatja a további bevándorlást, és hogy az Egyesült Államok arra törekszik – az izolacionista és soviniszta nézetek szorításában – a további befogadás helyett, hogy a latin-amerikai országok emeljék meg bevándorlási kvótáikat. Nagy-Britannia kikötötte, hogy csak akkor vesz részt a konferencián, ha nem folytatnak megbeszélést a Palesztin Mandátumról, Franciaország pedig követelte, hogy az üléseket a nyilvánosság elől tartsák. Az Egyesült Államokban egy, a Fortune magazinban 1938 júliusában közzétett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a megkérdezettek majdnem 68%-a úgy vélte, hogy „a jelenlegi körülmények között meg kell próbálnunk távol tartani a menekülteket”. Az amerikaiak kevesebb mint 5%-a támogatta a bevándorlási kvóták emelését.
Magán a konferencián harminckét ország vett részt és vállalta, hogy nem tesz semmit. Mivel Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok megtagadta a lépések megtételét, más országok nem voltak hajlandók többet tenni. Az ausztrál küldött hírhedten kijelentette, hogy „mivel nincsenek valódi faji problémáink, nem is kívánjuk importálni a nagyszabású külföldi bevándorlás bármilyen rendszerének ösztönzésével”. Golda Meir, a Palesztin Mandátum Yishuv nevű zsidó közösség nevében vett részt a konferencián, azonban még a küldötteket sem szólíthatta meg.
