A Vel d’Hiv a Velodrome d’Hiverről (téli kerékpáros pálya) kapta a nevét. Ez volt az a hely Párizsban, ahová 7000–13 000 külföldi és hontalan zsidót tereltek, miután 1942. július 16–17-én a város rendőrségének és tisztviselői razziái az egész városra kiterjedtek. Öt nap után a fogvatartottakat átmeneti táborokba, majd Auschwitzba szállították, ahol túlnyomó többségüket megölték.
A zsidók elleni intézkedések 1942-ben egyre fokozódtak Franciaországban. Májusban a zsidókat arra kényszerítették, hogy viseljék a sárga csillagot, júniusban pedig az SS találkozott francia tisztviselőkkel, hogy összehangolják az országos razziákat. René Bousquet, a francia rendőrség főkapitánya és Louis Darquier de Pellepoix, a Vichy zsidóügyi biztosa részt vett az előkészítésben, és megszerezték a német jóváhagyást arra, hogy a razziák időpontját Bastille-napról (július 14.) július 16-ra módosítsák. Július 13-án Emile Hennequin, a párizsi rendőrfőkapitány részletes műveleti terveket küldött a rendőrség körzetnek. A rendőrséget 28 000 zsidó összeterelésére utasították Párizs környékén, és óránként jelentést kellett tenniük.
Július 16. végéig a párizsi rendőrség, a francia tisztviselők, valamint a Jacques Doriot vezette Parti Populaire Francais antiszemita és fasiszta politikai párt tagjai több mint 11 000 embert állított elő, köztük 3625 gyermeket. 6000-et azonnal a Drancyban található tranzittáborba küldtek. Társaikat a következő öt napban a Vel d’Hivben tartották. Egyes becslések szerint a bebörtönzöttek száma elérte a 13 000-et.
A Vel d’Hiv belsejében az üveg mennyezetet lezárták és kékre festették, hogy megfeleljenek az elsötítési előírásoknak, ami azt jelentette, hogy a hőmérséklet a nyári melegben gyorsan emelkedett. A nem megfelelő higiénia, az élelem és vízhiány miatt (ezeket kizárólag a Vöröskereszt és a kvékerek biztosították) a körülmények gyorsan romlottak. Az akkoriban 14 éves Sarah Lichtsztejn-Montard a következőképpen írta le a helyzetet egy francia műsorban 2017-ben: „Már 5000 ember volt bent. Borzalmas volt. Szörnyű hangzavar volt. Gyermekek rohangáltak fel s alá, de a lelátón lévő szülők egy mukkot se szóltak. A szag is förtelmes volt. A kevés rendelkezésre álló toalett is gyorsan eldugult. Láttam, hogy a felnőttek mindent mosdónak használtak.”
Öt nap elteltével a fogvatartottakat Drancy, Pithiviers és Beaune-la-Rolande tranzittáborokba küldték. A felnőtteket elkülönítették gyermekeiktől, és Auschwitzba deportálták őket. A 3000 gyermeket néhány hónappal később deportálták Auschwitzba és meggyilkolták őket. Összességében mintegy 77 000 francia zsidót öltek meg koncentrációs táborokban és megsemmisítő központokban.
