A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) szélsőjobboldali német politikai párt volt, amelyet 1920-ban alapítottak Németország első világháborús veresége után. Adolf Hitler vezette 1921-től 1945-ig.
A párt megígérte, hogy megvédi a német kulturális értékeket a zsidó-kozmopolita hatások ellen, visszavonja a [Versailles-i békeszerződés] szigorú rendelkezéseit, amelyek demilitarizálták és hatalmas gazdasági terheket róttak Németországra az első világháború után, megvédi Németországot a kommunizmus vélt fenyegetésétől, és visszaállítja Németországot az első világháború előtti nagyságára a nemzetközi színtéren.
Az 1929–1930-as [nagy gazdasági válság] kezdete után a náci párt az 1928-as német parlamenti választások 2,6 százalékáról az 1930. szeptemberi választásokat követően az ország második legnagyobb politikai pártjává vált, a szavazatok 18,3 százalékával. Az 1932. júliusi választásokon ez volt a legnagyobb párt a szavazatok 37,3 százalékával.
Miután Hitlert 1933 januárjában kinevezték Németország kancellárjává, a náci párt lett az uralkodó, és hamarosan az egyetlen politikai párt és mozgalom Németországban. 1949 óta a náci pártot törvényen kívül helyezték Németországban.
[Versailles-i békeszerződés: az első világháborút lezáró szerződés, amelyet 1919-ben írtak alá a versailles-i tükrök csarnokában a szövetséges nemzetek és Németország. A szerződés külföldi és belföldi területi veszteségeket és gazdasági szankciókat rótt Németországra, és kifejezetten Németország felelősségének elismerését tartalmazta az 1914-es háború kitörése miatt. A szerződést akkoriban széles körben kritizálták mind Németországban, mind másutt.]
[A nagy gazdasági válság: 1929. október 29-én az amerikai tőzsde összeomlott. Az 1920-as években az amerikai kormányok magánbefektetésekre támaszkodtak a hitelek esetében annak biztosítására, hogy Németország teljesítse a versailles-i békeszerződésben vállalt kötelezettségeit a jóvátételi kifizetések teljesítésére. A magánbefektetők összeomlásával Amerika kénytelen volt visszahívni a Németországnak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak nyújtott hiteleket, ami a gazdaságok összeomlásához vezetett. Az ebből fakadó munkanélküliség és társadalmi nehézségek politikai hatása politikai instabilitás volt. Németországban a gazdasági összeomlás központi szerepet játszott Hitler és a nácik térnyerésében. Nagy-Britanniában és Franciaországban a belügyekre összpontosított figyelem volt az egyik fő oka annak, hogy mindkét ország elmulasztotta a tengelyhatalmak agresszív külpolitikájának kordában tartását az 1930-as években.]
