A zsidók különféle módon álltak ellen a náciknak: fizikailag, lelkileg és erkölcsileg.
Számos gettóban és táborban volt fegyveres ellenállás. Ennek leghíresebb példájára 1943 április–májusában került sor, amikor a varsói gettó néhány megmaradt zsidója csaknem egy hónapig tartotta fel a német csapatokat. Más zsidók partizánokhoz és egyéb ellenálló csoportokhoz csatlakoztak egész Európában, hogy szembeszálljanak a németekkel.
Szellemi ellenállásról is beszélhetünk. A gettókban és táborokban élő zsidók nem voltak hajlandók hagyni, hogy a nácik dehumanizálják őket, vagyis megfosszák őket azoktól a tulajdonságoktól és jellemzőktől, amelyektől civilizált embernek érzik magukat. Így amikor a német hatóságok megtiltották a gettókban élő zsidóknak, hogy gyermekeiket oktassák, titkos órákat tartottak. A zsidók titkos imaszolgálatokat is szerveztek a nyugalomnak, a zsidó szent napok és más zsidó vallási ünnepek megünneplésére.
Emellett a gettókban és táborokban a zsidók erkölcsileg és érzelmileg is támogatták egymást, még a gázkamrákban is. Számos beszámoló olvasható arról, hogy a zsidók hogyan énekeltek nemzeti és vallási dalokat, miközben halálukba vezették őket, valamint arról, hogy a szülők hogyan vigasztalták a gyerekeket a kivégzőárkok szélén.
