A holokauszt a náci Németország, a szövetségesek és más együttműködők kísérlete volt az európai zsidók meggyilkolására. A második világháború hat éve alatt a szisztematikus, bürokratikus, államilag támogatott és a kormányok által szervezett üldöztetés és elnyomás hatmillió európai zsidó halálát okozta a kontinensen.
A zsidók üldözése Németországban 1933-ban kezdődött, szinte azonnal a nácik hatalomra kerülése után. A zsidók szisztematikus tömeges meggyilkolása azonban a második világháború alatt történt. Ez kezdetben gettósítást és tömeges sortüzet jelentett Közép- és Kelet-Európában. Ezt követően 1941 és 1945 között eleinte a megszállt Lengyelországból, majd a megszállt Európából indultak deportálások olyan gyilkos központokba, mint Auschwitz, Treblinka és Bełżec. A szisztematikus gyilkolásnak ezt a szakaszát a nácik a zsidókérdés végső megoldásának nevezték.
A Szovjetunióban a zsidókat azonban többnyire tömeges sortűzzel gyilkolták meg: a holokauszt áldozatainak csaknem egyharmadát ott, ahol éltek, vagy annak közelben ölték meg, gettókba vagy táborokba szállítás nélkül. A náci zsidó áldozatok felkutatása sem korlátozódott Európára: A tripoli zsidókat Bergen-Belsenbe deportálták, míg másokat Bengáziból ausztriai munkatáborba küldtek.
