Rita Levi-Montalcini szefárd zsidó családban született az olaszországi Torinóban 1909-ben. Elbocsátották a Torinói Egyetemről, miután Mussolini, Olaszország fasiszta vezetője 1938-ban zsidóellenes törvényeket vezetett be.
Ezek a faji megkülönböztetést szolgáló törvények megakadályozták Montalcinit abban, hogy tovább folytassa tanulmányait Olaszországban. 1939-ben a brüsszeli Neurológiai Kutató Intézet meghívására Belgiumba utazott, hogy részt vegyen egy kutatási projektben. Nem sok időt töltött ott, ugyanabban az évben visszatért Olaszországba, miután tartott az ország német megszállásától.
Családjának két lehetősége volt: emigrálnak az Egyesült Államokba vagy Olaszországban maradnak Mussolini faji törvényei ellenére. Az utóbbit választva a család Olaszországban maradt, de elhagyta Torinót. Firenzébe érve Rita hálószobájában felállított egy laboratóriumot, hogy folytassa a kutatását.
„Köszönetet kellene mondanom Mussolininek, amiért alacsonyabb rendű fajba tartozónak nyilvánított. Így örömömet lelhettem a munkában, azonban már nem egyetemi intézetekben, hanem a hálószobámban.”
Az 1943 szeptemberi német inváziót követően az ország északi részén élő zsidók többségét Auschwitzba küldték. A szakértők szerint 1943 szeptembere és a háború vége, 1945 márciusa között több mint 10 000 zsidót deportáltak Olaszországból koncentrációs táborokba. A többséget – nagyjából 7700 személyt – meggyilkolták, elsősorban Auschwitzban.
Rita családja kénytelen volt a föld alatt rejtőzködni Firenzében, ahol nem zsidó családok segítették őket Olaszország 1944. augusztusi felszabadulásáig.
1986-ban Rita Levi-Montalcini elnyerte az fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat az idegnövekedési faktorok felfedezéséért. Később ösztöndíjprogramot hozott létre fiatal afrikai női tudósok számára. 2012-ben hunyt el, 103 éves korában.
Forrás: Zsidó Világkongresszus
