A zsidók ellen irányuló irányelvek és intézkedések három időszakra vagy szakaszra oszthatók: a német és osztrák zsidók üldöztetése és kényszerített emigrációja 1933 és 1939 között; a gettósítás és elnyomás időszaka a Németország által megszállt keleti területeken 1939 és 1941 között; valamint a szisztematikus megsemmisítés szakasza 1941 közepétől a háború végéig. A kutatók nem értettek egyet az ezen irányelvek mögött meghúzódó motivációkkal és szándékokkal kapcsolatban.
Kezdetben, az 1940-es és 1950-es években a tudósok [intencionalista] szempontból azt állították, hogy a zsidók megsemmisítése Hitler személyes zsidógyűlöletéből származott. Úgy vélték, hogy a zsidók elleni nyilatkozatai következetessége 1919-es politikai tevékenységének kezdetétől az 1945-ös végső „végrendeletéig” azt sugallja, hogy rendkívül egyértelmű céllal került hatalomra – a cél a zsidók megsemmisítése volt legalább Németországban.
Az idő múlásával azonban más kutatók rámutattak a strukturalista vagy [funkcionalista] értelmezések szükségességére, amelyek figyelembe vették a német társadalom azon erőfeszítéseit, hogy az egyre elnyomóbb jogszabályok és [kumulatív radikalizáció] révén a zsidókat kiszorítsák a német mindennapi életből. Ezek a kutatók kiemelték a zsidók emigrációjának ösztönzésére vagy kényszerítésére irányuló terveket is az 1930-as évek végén, és (tágabb értelemben) rámutattak arra, hogy a világ többi része nem nyújtott biztonságos menedéket a menekülni próbáló ezrek számára. A menekültválság megoldásának kidolgozására irányuló nemzetközi erőfeszítések legjobb esetben félszegek és sajnálatos módon nem megfelelőek voltak.
A háború kitörésével a német zsidók helyzete romlott, míg a megszállt Lengyelország újonnan meghódított területein élőket gyakran gettókba kényszerítették. A Szovjetunió 1941. júniusi megszállást követően azonban az Einsatzgruppen tevékenysége, a meglévő táborok kiterjesztése, például Auschwitz, és a gyilkolóközpontok létrehozása kísérte a zsidók deportálását Németországból a gyilkosságok helyszíneire. Mivel nincs olyan dokumentum, amelyben Hitler kifejezetten elrendelte volna a „zsidókérdés végső megoldását”, lehetetlen megállapítani egy pontos időpontot, azonban az egyetértés az, hogy 1941 nyarán vált szisztematikusabbá a megsemmisítő program.
[intencionalizmus: az a meggyőződés, hogy a nácik egy hosszú távú terv vagy összeesküvés alapján cselekedtek, amely a zsidók azonosításán, koncentrálásán és végül meggyilkolásán alapult, és amelyet még 1933-as hatalomra jutásuk előtt alapoztak meg.]
[funkcionalizmus: az az érv, miszerint a gyilkosságról szóló döntések közül sok a helyi kihívásokra és a lakhatási problémákra vagy élelmiszerhiányra adott válaszként alakult ki, és a tisztviselők és az SS-tisztek alacsonyabb szinten, nem pedig központilag irányították ezeket.]
[kumulatív radikalizálódás: Hans Mommsen német történész által megalkotott kifejezés annak leírására, hogy a német vállalkozások, szakmai szervezetek, sőt helységek hogyan lépték túl a náci rezsim irányelveit, amikor kizárták a zsidókat a német társadalomból.]
