A nürnbergi törvények kifejezés a náci Németország két 1935-ben elfogadott törvényét foglalja magában: a német vér és német becsület védelméről szóló törvényt, valamint a birodalmi állampolgárságról szóló törvény.
A német vér és német becsület védelméről szóló törvény megtiltotta a zsidók és a nem zsidó németek közötti házasságot, kriminalizálta a közöttük fennálló szexuális kapcsolatot, és megtiltotta a zsidók számára, hogy 45 évnél fiatalabb német asszonyokat szobalányként alkalmazzanak.
A birodalmi állampolgárságról szóló törvény célja az volt, hogy meghatározza, kire vonatkozik az első törvény. Csak a „német vagy rokon vérű” egyének lehettek Németország állampolgárai, a fajként meghatározott zsidóktól megfosztották a német állampolgárságot, és „állami alattvalói” státusszal láttál el őket. Ez a törvény úgy határozta meg a zsidót, mint akinek három vagy több zsidó születésű nagyszülője van, beleértve a keresztény hitre térőket, valamint az ilyen megtértek gyermekeit és unokáit.
A nürnbergi törvények minden németországi zsidó mindennapi életét a legalapvetőbb és legintimebb szinten befolyásolták. Ezenkívül a zsidók német életben való részvételének spontán betiltásának újabb hullámát váltották ki, amelynek elnevezése [kumulatív radikalizálódás].
[kumulatív radikalizálódás: Hans Mommsen német történész által megalkotott kifejezés annak leírására, hogy a német vállalkozások, szakmai szervezetek, sőt helységek hogyan lépték túl a náci rezsim irányelveit, amikor kizárták a zsidókat a német társadalomból.]
