A német tisztviselők a modern állam által létrehozott normál nyilvántartások alapján azonosították a Németországban élő zsidókat. A következőket használták: a népszámlálási nyilvántartásokat, az adóbevallásokat, a zsinagógai tagsági listákat, a plébániai nyilvántartásokat (a megtért zsidók száma érdekében), a rutinszerű, de kötelező rendőrségi nyilvántartási űrlapokat, a rokonok kihallgatásait, valamint a szomszédok és az önkormányzati tisztviselők által szolgáltatott információkat.
A náci Németország vagy annak tengelyhatalmi szövetségesei által elfoglalt területen a zsidókat nagyrészt a zsidó közösség tagsági listáin, egyéni személyazonosító okmányain, a megszerzett népszámlálási dokumentumokon és rendőrségi nyilvántartásokon, valamint a helyi hírszerző hálózatokon keresztül azonosították. Németország faji törvényei minden olyan személyt „zsidóként” azonosítottak, akinek három vagy több zsidó nagyszülője van, a vallási identitástól vagy a vallás gyakorlásától függetlenül. A kereszténységre való áttérést két generációra visszamenőleg törvénytelennek nyilvánították, így formalizálva és megalapozva a náci fajelméleteket.
