Az SS, Reichsführer (birodalmi vezető) szerepét betöltő Heinrich Himmler a második világháború végére a második legnagyobb hatalommal rendelkező személy volt a volt náci Németországban. Himmler felelőssége volt a „zsidókérdés végső megoldásának” megvalósításának megtervezése és irányítása. A német titkosrendőrség, a biztonsági rendőrség és a bűnügyi rendőrség mind főhadnagyain, Reinhard Heydrich-en és Ernst Kaltenbrunneren keresztül jelentett neki. Emellett felügyelte és irányította a náci koncentrációs táborokat felölelő hatalmas rendszert, ideértve a kényszermunka gazdasági kizsákmányolását is, amely a megsemmisítés egyik eszköze volt.
1943. október 4-én az SS-tábornokok egy csoportjának a „zsidó nép megsemmisítése” kapcsán elmondta, hogy: „történelmünk dicsőségének ezt az oldalát soha nem írták és soha nem fogják megírni... Jogunk és kötelességünk volt elpusztítani ezt a népet, amely meg akart ölni minket.”
A háború végén sikertelenül próbált tárgyalni a szövetséges hatalmakkal, sőt, 1945 áprilisában találkozott a Zsidó Világkongresszus képviselőjével. Himmler a brit fogságban 1945. május 23-án öngyilkosságot követett el.
