Regina Jonas rabbi úttörő női zsidó teológus volt, és az első nő, akit a modern korban rabbivá avattak. Az utolsó zsidók között volt, akit 1944 októberében meggyilkoltak Auschwitzban, miután két évig raboskodott Theresienstadtban (Terezín) a kiemelt és idős zsidók gettótáborában.
Jonas Berlinben született 1902-ben munkásosztálybeli vallásos családban. Bár tanulmányai során nem remekelt, a Lyceum (középiskola) elvégzése után felvételt nyert a Hochschule für die Wissenschaft des Judentumsba, egy zsidótudományi felsőoktatási intézetbe. 1930-ban diplomázott az intézetben mint akadémiai vallástanár. Disszertációjának címe a következő volt: „Lehetnek nők rabbik?”. Egy konzervatív tudós talmudi professzornak való kinevezése miatt Jonas csak 1935-ben tehette le az utolsó rabbinikus vizsgát. 1935. december 27-én Dr. Max Dienemann liberális rabbi kiállította rabbinikus oklevelét. Állapota folyamatos vita tárgyát képezte, számos ortodox és haladó zsidó nem volt hajlandó elismerni státuszát.
Amint a náci zsidóüldözés fokozódott, és sok német rabbi külföldön keresett menedéket, Fraulein Rabbiner Jonas egyre nagyobb népszerűségre tett szert a haladó zsidók körében. Döntésével, hogy Németországban marad, akárcsak Leo Baeck, a német zsidóság vezetője, számos gyülekezeti tagjának vívta ki tiszteletét.
1941-ben Jonast, mint az összes 14 éven felüli berlini zsidót, gyári munkába állították. Gad Beck, a túlélő együtt dolgozott vele, és így nyilatkozott a gyárakban végzett rabbinikus munkájáról: „A zsinagógája mindenütt ott volt” – írta később. Annak ellenére, hogy sokan javasolták, hogy hagyja el Németországot, Jonas ezt elutasította. 1939-ben sávuótkor azzal érvelt, hogy a náci uralom a „tűzpróba ideje”, a német zsidóknak vállalniuk kell a történelmi terhet, és a zsidók jövő garanciavállalóinak vallják magukat azzal, hogy „Izrael mellett állnak, folytatják a Sínai-félszigeten élő ősök munkáját”, mert „akkor a lánc nem szakad meg, és erőt nyerünk e történelmi felelősségek nemes elvégzéséhez”.
1942 novemberében a nácik Jonast és édesanyját Theresienstadtba deportálták, ahol Jonas folytatta a tanítást, tanulást és prédikációt.
