Miután a második világháború véget ért Európában, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és Franciaország létrehozta a Nemzetközi Katonai Törvényszéket, amelynek joghatósága a háborús bűncselekmények, a béke elleni bűncselekmények, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és a hasonló bűncselekmények elkövetésére irányuló összeesküvések.
1945 novemberében a Harmadik Birodalom magas rangú túlélő tisztviselőit a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állították a németországi Nürnbergben. Köztük volt Hermann Göring, Hitler alkancellárja és az egyik legismertebb náci vezető; Joachim von Ribbentrop külügyminiszter; Hans Frank, a nácik által megszállt Lengyelország kormányzója; Alfred Rosenberg náci ideológus; és Ernst Kaltenbrunner, az SS magas rangú tisztje, a Birodalom Biztonsági Főirodájának vezetője.
A tárgyalás során az ügyészség tüzetesen kifejtette az európai zsidóság nagy részének megsemmisítésének részleteit és terjedelmét, bár nem ez állt a tárgyalás középpontjában. A táborok és gettók túlélői tanúként vettek részt a tárgyaláson, csakúgy, mint több jelentős elkövető. Rudolf Hoess,, az auschwitzi táborok főparancsnokának vallomása rendkívül jelentős volt, hiszen elismerte, hogy milliók haltak meg.
1946. október 1-jén 12 vádlottat ítéltek halálra, hármat felmentettek, a többit pedig börtönbüntetésben részesítették. A legfontosabb vádlott, Hermann Göring cellájában öngyilkos lett, és tíz vádlottat 1946. október 16-án kivégeztek. Az utolsó élő bebörtönzött nürnbergi vádlott Rudolf Hess volt, aki Spandau börtönében hunyt el 1987-ben.
