Sírkövek a potočari népirtási emlékműnél a boszniai Srebrenica közelében (2009). Forrás: Michael Büker
A népirtás kifejezést egy lengyel zsidó ügyvéd, Raphael Lemkin alkotta meg 1944-ben. Egy adott csoport egészében vagy részben történő megsemmisítésére utal, a csoport nemzeti, etnikai, faji vagy vallási identitása miatt.
1948 decemberében az ENSZ Közgyűlése elfogadta a népirtás megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményt, amely a népirtást a nemzetközi jog szerint bűncselekménynek minősítette. Az egyezmény öt olyan tevékenységet határozott meg, amelyek külön-külön vagy együttesen népirtást jelenthetnek:
- A csoport tagjainak meggyilkolása;
- Súlyos testi vagy lelki sérülés okozása a csoport tagjainak;
- A csoport olyan életkörülményeinek szándékos
előidézése, amelyek annak teljes vagy részleges fizikai megsemmisülését eredményezik; - A csoporton belüli születések megakadályozását célzó intézkedések bevezetése;
- A csoport gyermekeinek erőszakos áthelyezése másik csoportba.
Az egyezmény egyértelművé tette azt is, hogy a népirtás kísérlete, valamint a bűncselekményekre való felbujtás és bűnrészesség az egyezmény értelmében büntetendő. 1945 óta számos más népirtásra került sor.
